1200 kilométer, öt ország, két jó barát és két nagyon furcsa bicikli – Szoki és Andris hazahoznak egy teherbiciklit Koppenhágából, és adományokat gyűjtenek az Arlói Elfogadlak Alapítvány javára.

Az akcióval arra hívják fel a figyelmet, hogy a kerékpározás nem csak egy egészséges hobbi lehet, hanem megoldás a mindennapokra, éppen a legszegényebbek számára is. Magyarországon a mélyszegénységben élők számára gyakran jelent problémát, hogy eljussanak az otthonuktól a munkalehetőséget adó nagyobb településekre. Autót fenntartani drága dolog, jogosítványt szerezni sem könnyű, és a mélyszegénységgel érintett falvak, szegregátumok jelentős részén nem hatékony a tömegközlekedés. Ilyen körülmények között a kerékpár kulcs lehet a munkába, iskolába járáshoz.

Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük.

Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: bicilitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a legfontosabb szerelési, karbantartási fogásokat és rendelkezésre állnak az ehhez szükséges szerszámok.

Az akció során Szoki és Andris Koppenhágából Németországon, Csehországon és Szlovákián át Budapestre hoznak egy teherbiciklit – és vele szimbolikusan a dán kerékpáros kultúrát. Magyarországon sokak számára a kerékpáros közlekedés legfőbb akadálya az, hogy nem érzik magukat biztonságban a forgalomban, ebben pedig a közlekedési kultúra fejlődése jelentheti a legfontosabb változást. Az utat egy teherbiciklivel és egy összecsukható biciklivel teszik meg, ezzel is illusztrálva, hogy sokféle bicikli létezik, amelyek különböző helyzetekre tudnak megoldást nyújtani. Teherbiciklivel gyerekeket is jól lehet szállítani, és olyan csomagokat is, amelyekhez általában autót használunk. Az összecsukható bicikli a tömegközlekedés és a kerékpározás összekötésének az eszköze.

Az érdeklődők a projekt blogján és élő online térképen követhetik nyomon, hogy merre jár a két bicikli, miközben tekernek Magyarország felé és személyesen és online adományokat gyűjtenek.

Andris

Tudománykommunikációs szakemberként dolgozom egy térinformatikai cégnél, négy gyermekem van, 3 fiú (8, 10 és 14 évesek) és egy lány (15 éves). Kiskoromban a Balaton mellett tanultam meg biciklizni, gimnazistaként sokat túráztunk Magyarország különböző tájain, és azóta is majdnem minden évben útnak indulunk a családdal. A gyerekek először utánfutóban, aztán gyerekülésben utaztak, most már mindannyian önállan, saját lábon jönnek. Három éve megváltunk az autónktól, azóta még többet tekerek – nekem a biciklizés a környezetbarát életmódra való átállás miatt is fontos. Szerintem a biciklizés az egyik olyan dolog az életben, amivel mindenki jól jár: egészségesebbek, boldogabbak leszünk, sokszor hamarabb oda is érünk, miközben nem terheljük a környezetet. Szeretem, amikor a városban sok emberrel tekerek együtt, és persze azt is, amikor egyedül csapatom az erdőben.
Az úton egy több, mint tíz éves Riese und Müller Birdy összecsukható biciklivel megyek – a munkám miatt sokat kell utaznom, és ez a bringa sokfelé elkísért már. Nincs is jobb, mint leszállni a vonatról, kinyitni a bringát és felfedezni egy idegen várost. Meg szeretném mutatni az úton, hogy a tömegközlekedés és a tekerés jól kiegészítik egymást, és egy összecsukható bringa is bírhat annyit, mint egy hagyományos.

Szoki

Térinformatikai fejlesztőként dolgozom egy hazai vállalatnál, feleségem, Zsuzsi leendő gyermekünkkel vár majd otthon, míg mi tekerünk. A kerékpározást kiskoromban kezdtem, minden egyes biciklimre emlékszem – a telken a zöld Csepel Tacskóra, a szupermenő szürke-kék BMX-re, az első montira… Fiatalabb koromban ment az örömbringázás, vállalhatatlan dolgokat csináltunk vállalhatatlan biciklikkel. Aztán a gimnáziumi években egyre inkább a távolságok kerültek előtérbe – Balaton kerülés Budapestről, egy út Sátoraljaújhelyre egy nap alatt és még sorolhatnám. Ez a vonal a mai napig életem része – tavaly sikeresen teljesítettem a Hungarian Divide-ot is, most pedig hasonlóan hosszú, ám másképp nehéz túrába vágunk Andrissal.
Jelenleg is szinte minden nap tekerek – ha nem a munkába és vissza, akkor a boltba, vagy éppen egy túrát választok, de megesett már, hogy enduro pályán próbáltam kis technikai tudást összeszedni. Nem is értem, hogy az emberek hogy tudnak egyedül naponta órákat ülni az autóikban, miközben én száguldok el mellettük. Ezért nem is félek attól, hogy egy teljesen szokatlan bringával, egy Larry vs Harry Bullitt-tal kell megtennem több, mint 1200 km-t, már nagyon várom a kalandot.