Szerelem, szerelem

Tegnap este megint a garázsban szereltem. Egyszerű feladat: le kell mosni a biciklit tetőtől talpig egy latyakos nap után, ki kell cserélni a fékbetéteket, és kicsit centírozni kell a kerekeket. Aki próbált már otthon centírozni, az tudja, hogy ez egy soha véget nem érő feladat. Megtaláltam, hogy lehet a fékeket közel húzni a felnihez, állítani a küllőanyákon, ahol a kerék megakad, és utánahúzni a féket a beálítócsavarral, amikor már jobban síkban van a kerék. Ez egész jól működött, de időbe került. Este 11 körül felfedeztem, hogy az első gumit rosszul szereltem fel – kötött forgácsirányú az abroncs, de nem lehet a kereket átfordítani jobbról balra a gyorsszorító és a reelight első lámpa miatt, ami csak a jobb oldalon lehet, hogy össze lehessen csukni a bringát. Jó, leszereltem a köpenyt, megfordítottam, visszaszereltem, és felpumpáltam 6 bar nyomásra. De észrevettem, hogy a szelep mellett kicsit jobban kiáll a köpeny a peremből, vagyis nem jól szereltem be, odacsíptem a belsőt. Újra leszereltem, megigazítottam, felpumpáltam megint, és beszereltem az immár csillogó biciklibe. Amikor ma reggel levettem volna a szerelőállványról, az első kerék gyanúsan puha volt. Próbáltam újra felfújni, de minden levegő kiszökött azonnal – jó nagy lyuk lehetett. Amikor leszereltem a gumit, meg is találtam: valahogy megcsavarodhatott a belső, nem tudott rendesen tágulni és kipukkadt. Már rendeltem új belsőket (és nem könnyű 18 colos prestás belsőt találni!), de így rendelnem kellett még egyet. Izgatottan várom a bringaboltos csomagot.
Ja, és este kivittem a gyerekeket a helyi pumpapályára, ahol egy igen bátor ugratásból sikerült valahogy keresztbe érkeznem, és ezzel elcsíptem a mountain bike-om első gumiját – még egy defekt! Végül a kisfiam huszas bringáján tekertem haza, egy kézzel tolva magam mellett a sérült bringát. Ez a kerék várni fog pár hetet, az biztos!