Pár szó a felkészülésről

Bár Andris és én is már rengeteg különféle túrán vettünk részt, mindig akadhat újdonság, amire nem árt előre készülni.

Mivel én odavagyok a kütyükért, a technikai dolgokért, ezzel kezdeném a sort, ezen a téren is akadhatnak buktatók. Kezdjük rögtön a navigációval. Mára már egy ilyen hosszú úton igen nehézkes lenne papírtérképpel tájékozódni, ezért mi is az elektronikus eszközökhöz fogunk folyamodni. Ezt sosem bízom a véletlenre, nem hagyatkozom arra, hogy majd reggel bepöttyintjük a következő uticélt a Google Maps-be és rábízzuk magunkat egy távoli szerveren történt útvonaltervezésre. Sok buktatója lehet egy ilyen megoldásnak: éppen nincs térerő, a telefon a sok képernyőhasználat és a nagy hideg miatt nem bírja elegendő ideig, illetve magának az útvonaltervezés hiányosságainak is kiszolgátatottá tesz. Ezért ilyen esetekben én szeretem előre megrajzolni az útvonalat, majd ezt GPX formátumban elmenteni és így egy dedikált eszközön magammal vinni – általában még ezt is duplán megteszem. Az útvonalat napi bontásban feltöltöm egy Garmin kézi GPS-re és egy kerékpáros navigációra is – ezek az eszközök egy napot üzembiztosan elmennek egy töltéssel, éjszaka pedig új erőre kaphatnak egy powerbankról. Utóbbi, a Garmin Edge készülék már olyan szempontból is nagy könnyebbséget jelent, hogy a fordulókat, letéréseket pittyenéssel jelzi, így nem kell folyamatosan a térképet sasolni.
Ahogy már említettem, éjszaka powerbankról megoldható a töltés, azonban 3-4 powerbanknál többet cipelni sem szeretnénk. Eddigi terveink szerint egyszer, a második éjszakán Berlinben Andris kollégájánál fogunk aludni, így itt hálózatról tölthetünk, de a biztonság kedvéért egy napelemes töltő is velünk lesz. Ez egy 28 Wattos egység, amely már gyorstöltést is tud, természetesen megfelelő fényviszonyok között. Az eddigi tesztek azt mutatják, hogy egy 8800 mAh-s powerbankot nulláról teljesen, ezzel párhuzamosan egy 16000 mAh-sat pedig 3/4-ig feltölt 6 óra alatt, napsütéses időben még télen is. Ez a napelem pedig vígan utazik majd a csomagok tetején a cargo bike-on. Így van okunk feltételezni, hogy nem fogyunk majd ki az energiából, legalábbis ami az elektromos kütyüket illeti. Fel fogjuk tudni tölteni a navigációs eszközöket, a telefonokat és a lámpákat is, másra pedig előreláthatólag nem lesz szükség. (Megoldás lenne még az agydinamó, de az túl nagy bonyodalommal járni mind a Birdy, mind a teherbringa esetében.)

A technikához tartozik még a kerékpár is. A cargo új lesz, így ott nem számítunk nagy problémákra – persze a defektekre, a láncolajozásra 1200 km alatt szükség lesz. Mivel terepen, sárban, nem tervezünk tekerni, így a fékbetétek nagy amortizációjával sem számolok, ebből tartalékot nem viszek. Amit tartalékként tervezek vinni, az egy pár pedál – már csak azért is, hogy SPD-kompatibilis legyen, illetve egy nyereg, amely már bevált. Sok múlik ezen, ha az ember naponta 13 órát tervez ülni egy kerékpáron.
Andris Birdy bringája viszont már nem mai darab, de minőségi és jól szolgál. Pár dolgot együtt, pár dolgot pedig ő maga újított fel rajta: új felnit fűztünk a kerékbe, mivel a gyári már igencsak kopott volt – nem hiányzik, hogy útközben roskadjon össze. Kapott új fékbetéteket is, még egy előző körben a fékbovdeneket, bovdenházakat is lecseréltük, illetve a láncot, a hátsó sort és az első lánckereket is cserélni fogjuk a túráig. Így remélhetőleg ez a kerékpár is kibírja az egész utat nagyobb problémák nélkül.

Amire még készülnünk kell, az az időjárás és a csomagok szállítása. Azért veszem egy bekezdésbe a kettőt, mivel szorosan összefüggnek. Sajnos a téli időpont azt is magával hozza, hogy sokkal több és nagyobb holmit kell magunkkal vinnünk: nagyobb a téli hálózsák, a pulóverek, kabátok, kesztyűk, zoknik, sapkák, sőt, még síszemüveg is. Ezen felül pedig viszünk magunkkal szerszámokat a kerékpárokhoz, sátrat, matracokat, kellékeket a főzéshez és önellátáshoz. Mindezt persze úgy kell megtennünk, hogy egy zápor, de még a kitartó eső se jusson el a száraz holminkhoz. Szerencsére kiváló megoldást kínál a cargo bike: kettőnk felszerelése könnyedén felfér a rakfelületre, melyet plusz egy ponyvával biztosítva biztos nem ér minket meglepetés. Így a Birdy-vel nem is kell majd semmit szállítanunk.

Ahogy olvastátok, sok mindenre kell gondolnunk egy ilyen út során, de ezek megfelelő felkészüléssel könnyedén biztosíthatók. Persze ugyanígy biztosítható a testi-lelki felkészülés is, ám az mégiscsak nehezebb. Mindketten sokat biciklizünk a hétköznapokban, ám arra készülni kell, hogy egy héten keresztül minden nap tekerni nem csak fizikailag, de lelkileg is szokszor meg terhelő lesz. Én már próbáltam – egy Magyarországot átszelő túrán, a Hungarian Divide-on 9 és fél nap volt arra, hogy letekerjünk 1400 kilométert 23.000 méter szintemelkedéssel, ráadásul nagyrészt terepen. Ezen út tapasztalataiból kiindulva határoztuk meg a napi távolságot, tekerési időt – most burkolt úton kell majd megtennünk 1200 kilométert majdnem 6000 méter szintemelkedéssel. Ha úgy vesszük, akkor minden napra jut egy Balaton-kör. Én azt szoktam mondani, hogy végülis azt fogom csinálni egész nap, amit amúgyis szeretek, remélhetőleg a táj is szemetgyönyörködtető lesz, változatos, illetve most végig ketten megyünk majd, így bátoríthatjuk egymást, amikor a másiknak már fáj a feneke, görcsöl a lába, vagy hasonló testi kínok gyötrik.
Amit útközben meg tudunk tenni a testünkért, az az, hogy eszünk-iszunk rendesen. Bár még nem egyeztettünk pontosan Andrissal, de Ő felvetette az izotóniás italokat is, amit mindenképp viszünk, szükségünk lesz rengeteg egykezes rágcsára: csokikra, műzli- és gyümölcsszeletekre, ezeken kívül pedig ott lesz a benzinfőző és néhány konzerv vagy zacskós tészta, leves. Mivel rengeteg falun és városon fogunk áthaladni, így nem hiszem, hogy a víz pótlásával nagy problémánk adódna.
Ami még egy ilyen úton probléma lehet és nehéz előre okosnak lenni, az az, hogy nem tudjuk, mennyire lesz gyors a teherbringa a csomagokkal, mennyire lehet száguldani majd a Birdy-vel, így mindenképp alkalmazkodnunk kell egymáshoz és a helyzethez is. Elképzelhető, hogy nem tudjuk tartani az időtervet és hosszabban belecsúszunk az éjszakába, de nyilván annak örülnénk a legjobban, ha hamarabb végeznénk a napi letekerendő távval. Én viszont úgy gondolom, hogy Andris és én is tudunk majd megfelelően rugalmasak maradni – még a sokadik fárasztó nap végén is.