Úton hazafelé
Lassan, egyik dombon át a másikra, de végül csak elengedtek minket a hegyek. Először csak egy-egy pillantásra tűntek fel a lenti világ szántóföldjei a dombhátakról, aztán már hosszú völgyeket láttunk a síkság felé, majd felbukkantak folyók, amelyek már velünk egy irányba folytak, egyértelműen kifelé a hegyek közül. Átkeltünk az európai fővízválasztón, ami az Északi-tengerbe és a Fekete-tengerbe folyó vizeket választja el. Elhagytuk a régi Csehország és Morvaország határát. De az út még mindig föl s alá ment, mintha minden hegyet meg akarna mászni. De végül egyre többet ment lefelé és kevesebbet felfelé.
Hajmeresztő sebességgel száguldottunk lefelé, szorosan egymás mögött. Egy falusi traffipax 38 km/h-val mért le minket, ami nem vészesen gyors, de az út tele volt lehullott levelekkel és a télről maradt murvával.
Elhagytuk Pernstejn gyönyörű várát, de Szoki észre sem vette, annyira figyelnie kellett a kátyúkra. Megálltunk egy kisvárosban és ettünk egy-egy óriási és igen finom kebabot. De az út még mindig újra és újra meredeken felfelé vitt. Végül Brno előtt úgy 10 kilométerrel elmaradtak a kaptatók és gyorsabban tudtunk haladni. Izomlázasan értük el Brno-t 17 óra felé, ránéztünk a menetrendre és kiderült, hogy az utolsó közvetlen vonat egy óra múlva indul. Az állomás 15 km-re volt, vagyis a 10 km/h körüli átlagunkhoz képest reménytelennek tűnt a helyzet. De Szoki rakéta módjára indult el, hogy letudjuk a hátralevő távot, leszáguldott a lejtőn, megküzdött az autókkal és a villamosokkal, átsuhant a sétálóutcán, és kb negyed órával a vonat érkezése előtt az állomáson voltunk.
A pénztárban viszont sajnos az derült ki, hogy elkelt minden kerékpár helyjegy erre a vonatra,és a következőre is, ami az utolsó volt aznap. Próbáltunk telefonról foglalni, de az sem ment.
Így végül módosítottunk a terveken: ahelyett, hogy ma még 80 km-t mentünk volna Esztergom felé és holnap még 200-at, Mosonmagyaróvár felé vesszük az irányt. Az “csak” 180 km, viszont nincsenek hegyek. Ebből már letekertünk negyvenet, letáboroztunk egy tó partján, majdnem 11 óra van, most készül a vacsora és még sörünk is van.
