Haladunk tovább

A csütörtöki napunk sajnálatos módon a bedagadt térdemmel ért véget egy óriási felhagyott bányató feletti dombon, ahol egy kiváló, széles padokkal megáldott pihenő nyújtott menedéket a szél ellen. Andris még szívesen ment volna, de muszáj volt gyógyulásra bírni az ízületeimet. Így már korán nyugovóra tértünk, amit csak egy óriási, ún. KNK (kérdezzétek privátban Andris a jelentéséről!), azaz egy nagy, fehér, hosszú szőrű kutya zavart meg, mi ordibálással jeleztük neki, hogy nem kívánunk a vacsorájává válni, de szerencsére kisvártatva megérkezett a gazdája, aki jobb belátásra bírta. Szemmel láthatólag a gazdit nem zaklatta fel az eset, bocsánatot kért, kérdezett kettőt, majd tova ballagtak, mi pedig aludtunk tovább. Már kezdett világosodni, mikor gyorsan bekaptunk valamit, összepakoltunk (ami a sátorcsomagolás hiánya miatt gyorsabban megtörtént, mint eddig). Schwarzkollm benzinkútjánál töltekeztünk, most pedig folytatjuk utunkat – még 100 km körül van a cseh határ. Egyelőre pontosabb becsléseket és találgatásokat nem teszünk hazaérkezésünkkel kapcsolatban, a lehetőségeket majd nap közben megvitatjuk.