Lélegzetvisszafojtva az éjszakában
Lépésről lépésre közeledtünk Berlin felé. Az útjelző táblák gyakoribbá váltak, a dombok átadták helyüket a sík vidéknek, hosszú, egyenes kerékpárutakkal. És persze ellenszéllel… Sok időt töltöttem azzal, hogy Szoki szélárnyékában bújkáltam, pár centiméterrel a hátsó kereke mögött gurulva. Megálltunk egy gyors útszéli ebédre, megolajoztuk a láncomat és terveket szőttünk. Két lehetőségünk volt: ma még sokat haladunk, vagy vonattal Zittau felé vesszük az irányt és onnan az eredeti menetrendünk szerint folytatjuk.
Az előbbit választottuk. Ez azt jelentette, hogy kihagytuk az éjszakai szállást egy barátunknál Berlinben és újraterveztük az útvonalunkat a városon keresztül: Oranienburgból a Google Maps navigációval arra a helyre mentünk, ahol az eredeti nyomvonalunk elhagyja Berlint a déli oldalon.
Ez szórakoztatónak tűnt: a navi a külvároson keresztül vezetett minket, néhány dombon át, focipályák és autókereskedések mellett, és mindvégig azt éreztük, hogy haladunk. Elmúltak a mecklenburgi magányos falvak között töltött éjszakák, itt percről percre közeledtünk a célunkhoz.
De nem minden akadály nélkül. Berlinben a kerékpárút gyakran a járda része és nem az úté. Sokszor keskeny, a fák gyökerei miatt göröngyös, és apró, nyelvharapós macskakövekkel van kikövezve.Újra és újra fák, parkoló autók és kátyúk között kellett kanyarogni. Néha kerékpárútként jelölt földúton találtuk magunkat. Határozottan vacsoraidő volt, ezért leültünk egy török bárba és egy kis lakomát tartottunk, majd továbbmentünk a Parlament, a Brandenburger Tor, a fal maradványai mellett, majd fel a Kreuzbergre. Tizenegy óra körül érkeztünk meg a megjelölt úti célhoz.De tovább kellett mennünk, el kellett érnünk az aznapi 200 km-t, különben túl nagy lett volna a lemaradásunk. A kerékpárutak szélesek és autómentesek voltak, Szoki a túráiról szóló történetekkel szórakoztatott, a külvárosokból falvak lettek, közöttük erdővel, és hajnal 1:00 körül elértük a 200 km-es határt. A sátrunk alatt puha moharéteg volt éjszaka, most reggel 7 óra van, zabkását majszolunk, hallgatjuk az esőt, a madárcsicsergést és az úton haladó autókat és készülünk az új napra.
