Nem minden domb egyforma - a tervezett útvonal geomorfológiája

Kicsit amatőr geológus vagyok, ami azt jelenti, hogy a tájak beszélnek hozzám, a geológia, a geomorfológia, az ökológia, a mezőgazdaság és az építészet állandóan egymás szavába vágnak. Emlékszem, egyszer egy Dániába tartó vonaton ültem egy Terry Pratchett-könyvvel, amit képtelen voltam olvasni, mert a morénarendszer tájban annyira izgalmas volt. Következzen tehát egy rövid összefoglaló az útvonalunk geomorfológiájáról, amit most igyekszem átnézni még indulás előtt.

Dánia nagy részét morénák alkotják, ez alól Koppenhága sem kivétel. Az út Zealand szigetén kezdődik, a visszahúzódó jégtakaró által hátrahagyott dombokon át, majd Falster szigetén át, délre haladva a Guldborgsundon, valószínűleg egy jégkori ősfolyamvölgyön átkelve tovább Lollandra. Lolland is dimbes-dombos lesz, a terepet a szél által fújt balti homokdűnék uralják, amelyeket a tengeráramlatok egy hosszú nyúlványon raknak le és Gedser kikötőjénél ér véget.

Miután átkeltünk a tengeren Rostockba, a táj meglehetősen hasonló lesz, a Warnemünde-i torkolatba érkezünk a parti homoklerakódások között, áthaladunk a dűnék zónáján és kissé beljebb hagyjuk el a kompot.
Itt dél felé gurulunk tovább, fokozatosan emelkedve a Mecklenburgi-tóvidéken keresztül, amelyet szintén a jégtakaró alakított ki. A folyók a jég alatt zárt csatornákban, csövekhez hasonlóan haladtak, így felfelé is tudtak folyni. Ez azt jelenti, hogy sok helyi mélypontot tartalmazó völgyrendszerré vájták a terepet, ellentétben a klasszikus folyóhálózatokkal, amelyek folyamatos lejtésűek, így nem támogatják a tavak kialakulását. Itt is a moréna lerakódások és a buckák biztosítják a rengeteg fel- és lejtmenetet, miközben a Brandenburgi tavakon keresztül kanyargunk és megérkezünk Berlinbe. Berlin egy “Urstromtalban”, egy ősi gleccser- vagy szubgleccserfolyó völgyében fekszik – ez jól látható, hiszen a viszonylag kicsi Spree nem alakított volna ki ilyen széles völgyet.
Berlintől délre egy rövid sík terület, az egykori jégtakaró letarolt síksága következik, majd Brandenburg déli részén keresztül ismét emelkedik a terep. Itt még mindig találunk néhány gleccserhordta sziklaalakzatot, de általában a morénák folytatódnak, bár egy korábbi korból. Számunkra ez azt jelenti, hogy a folyóvölgyek jobban kiemelkednek (több idő áll rendelkezésre az eróziónak), és ezért kevesebbet kell mászni, de még mindig sok szép tavat láthatunk.