Nehéz küzdelem

A mecklenburgi Teterowban vagyunk amikor ezeket a sorokat írom, ahol egy benzinkútnál feltöltjük a vizes kulacsainkat. A kompút után, ahol nekem kb. egy órát sikerült aludnom, Szokinak pedig kb. 15 percet, dél felé fordultunk Berlin felé, átkeltünk Rostockon, gyorsan megreggeliztünk egy szupermarketben és megmásztuk az első hegyet. Majd a következőt és a következőt. A Mecklenburg-Előpomeránia szakasz rázós, minden domb után jön egy még magasabb. A Bullitt úgy megy a sík terepen, mint egy álom, de amikor emelkedő következik, nem tagadhatja le a súlyát. Nézem, ahogy Szoki váltja a sebességfokozatokat, beletapos a pedálba, néha szuszogva és fújtatva ahogy megyünk fel az emelkedőkre. De ehhez idő kell. Én is ismerem ezt az érzést, amikor családi bringatúráimon fél Magyarországot végighúztam egy megrakott biciklis utánfutóval, de ott a sebesség nem volt kérdés, hiszen gyerekekkel tekertünk. A mai tervezett célunk Berlin volt, 240 km-re a parttól. Eddig 50 km-t tettünk meg, úgyhogy át kell ütemeznünk a napi szakaszokat.

Jó hír, hogy az első adományok már megérkeztek! Nagyon szépen köszönjük kedves követőink!