Akinek nincsen esze, legyen dzsípíesze!

Biztos sokatokat érdekel, hogyan is terveztük meg az útvonalat – így most elárulom a kulisszatitkokat. Azért ne lepődjetek meg – nem lesz benne egetverő újdonság, világmegváltó ötlet 🙂
Első körben természetesen megterveztettem Google Maps-szel az útvonalat – itt rögtön elő is bukkan pár turpisság. Először is ha a kerékpáros útvonaltervezést használom, Csehországot és Szlovákiát szép ívben elkerüli, mivel ezen két országban a Google-nek nincs megbízható adata a kerékpáros közlekedésről. Maradjunk még egy körre a Google-nél: próbálkozzunk a gyalogos tervezéssel. Ez már ránézésre egész szép útvonalat kínál, nagy kerülő nélkül, viszont itt felmerülhet a kérdés, hogy milyen utakra visz be. Lementettem GPX formátumban, majd kipróbáltam egyéb, kimondottan kerékpáros útvonaltervezőket, de mindegyik hosszabb útvonalat ajánlott, mint a Google Maps gyalogos verziója. Végül a Mapy.cz-n sikerült több manuális pont hozzáadásával ugyanazt az útvonalvezetést elérnem, mint az előbb elmentett gyalogos verzió. Ezeket aztán összehasonlítottam és ellenőriztem – akadt egy-két olyan rész, ahol az utcaképek alapján zúzott köves vagy földúton kellene haladni, ezeket az alfelünk és a technika kímélése céljából elkerültem. Javítani csak egy helyen kellett a tracken, ahol egy úton feltehetőleg csak látszólag volt összeköttetés, de a térbeli kapcsolat hiányzott, semmiképp sem tudott egyik tervező sem “áthajtani” rajta. Így állt össze a vállalható legrövidebb útvonal Koppenhága és Budapest között. Ezt a vonalat láthatjátok a követés térképén is, de ha nem követjük pontosan, akkor se ijedjetek meg, eltévedni remélhetőleg nem fogunk! (Nem tagadom – nem jön rosszul, hogy hosszú évek óta tájfutok és térinformatikusként dolgozok!)
Következhetett a felosztás, amelyet előre nagyjából úgy beszéltünk meg, hogy első nap (ami gyakorlatilag délután 3 körül kezdődik) megpróbálunk eljutni a kompig, akár úgy is, hogy csak éjszaka érünk oda, mivel még fél 2 körül is közlekedik egy járat Gedser és Rostock között. A következő etap Berlinig tart, ahol Andris egyik kollégájánál meg tudunk szállni, harmadik nap el szeretnénk jutni Csehországig, azon két nap alatt átkelünk, majd a maradékot már egyben megtesszük – utólag ezt módosítottuk úgy, hogy csak Esztergomig kerekezünk, onnan pedig az utolsó nap közös tekerést szervezünk.
Ezután újra átnéztem az útvonal mentén a térképet, immár szálláshelyeket keresve. Gedserben nagyon jónak tűnő, teljesen ingyenes kunyhó adódott, mely egy dán szálláskereső térképen volt feltüntetve (https://udinaturen.dk/map-page – Köszi, Harkányi Árpi!). Arra az esetre, ha inkább alvás nélkül kelnénk át a nagy vízen, nézelődtem Rostock környékén is. Először minél közelebb, egy erdőfoltot találtam, ami talán elég távol van a város zajától, majd egy újabb körben felfedeztem egy esőbeállót is – ez ám a pompás szállás! Erről utcakép nincs a Google-ön, de a mapillary.com-on annál inkább! Következő szállásunk adott volt – Berlin és Andris kollégája. Utána már cseh területen bunkerekre lettem figyelmes a térképen – remélhetőleg ide is behúzódhatunk és nem rondították teljesen össze a helyi ifjak. Csehország közepén nagy szerencsével újabb esőbeállót fedeztem fel, közvetlenül az út mentén, mégis kissé rejtve, így nem kell kitérőt tennünk egy újabb fedett zugért. Egyedül az utolsónak vélt, Szlovákiában kinézett alvóhelyünkről nem találtam semmilyen vizuális információt – ez pedig a Holics északi sarkában található Valsa nevű tó melletti pihenő. A pontokat természetesen bejelöltem a térképen, azaz létrehoztam POI-kat, ezeket magunkkal is viszünk a navigációs eszközökön. Amint azt élesebb eszű olvasóink rögtön gondolhatták, úgy tervezzük, hogy amikor nem muszáj, nem akarunk sátorállítással időt húzni, abban bízunk, hogy az összes említett helyen tudunk fedél alatt aludni, akár a kerékpárokkal együtt. Ennek ellenére úgy tervezzük, hogy viszünk sátrat, illetve egy ponyvát is – ez utóbbi arra is igen hasznos lesz, hogy a bringán megvédje a felszerelésünket az esőtől, sártól.
Mivel nem szeretnénk az egész heti élelmünket végig magunkkal cipelnünk, illetve a külföldi árak már vetekednek az itthoniakkal, ezért fontos, hogy be tudjuk szerezni útközben is az ennivalót. Ilyen szempontból is ránéztem az útvonalra, de szerencsére a nagyobb városok eloszlása pont megfelelő ahhoz, hogy minden nap beugorhassunk egy-egy boltba.

Amin még sokszor elgondolkodom ennek az útnak kapcsán az az, hogy majdnem 100 ével ezelőtt hogyan zajlott egy ilyen út, például 1932-ben… Én akkor még gondolat sem voltam, sőt, még Apukám sem élt, de voltak már akkor is nagy kalandok. Szeretettel ajánlom a kedvenc könyvemet: Regőczi Istvántól Az Isten vándorát. Azoknak is érdemes elolvasni legalább egy fejezetet, akik nem vallásosak: hihetetlen kerékpáros kalandot ismerhettek meg, GPS, Google Maps és egyéb űrtechnikák nélkül. (Szerencsére a könyv teljesen ingyen elérhető online: http://www.ppek.hu/konyvek/Regoczi_Istvan_Az_Isten_vandora_1.pdf – keressétek az 56. oldalon induló fejezetet, vagy méginkább olvassátok el az egészet!)