Visszaszámlálás

Egy hét múlva indulunk, és már most szorít az idő. Be kell csomagolni, be kell üzemelni a nyomkövetőket, a biciklin még mindig van mit javítani, fel kell készülni az útra. Akármit viszünk magunkkal, rengeteg a bizonytalanság: az első két nap Berlinig nagyjából meg van tervezve, a többit majd rugalmasan kell alakítanunk menet közben. Próbálok visszaemlékezni a régi, hosszú távú, több napos futóversenyeimre (http://a-becs.blogspot.com/2012/04/amikor-futoversenyre-mentem.html), mire is volt a testemnek szüksége ahhoz, hogy egész nap fussak? Lesz nálunk izotóniás ital, a sátor elég nagy ahhoz, hogy este egy kis jógával nyújtsak, hideg vízzel zuhanyozni kulacsból is lehet. Semmi ok aggodalomra.
De mindenről és mindenkiről az út jut eszembe: az időjárást már úgy figyelem, hogy elképzelem, ahogy egy hosszú nap végén a sötétben küzdök azzal a szélviharban, ami valamikor a múlt hét első felében itt Budapesten fújt, a sárosan recsegő láncot is azzal hallgatom, hogy vajon kibír-e így hat napot. Bírni fogom mindezt hat napon keresztül? Nagyon remélem. Segít, hogy van célunk, lélekben és földrajzilag is – és az uralkodó szélirány nekünk hátszeles lesz. Olvastam egy-két biciklitúrás blogot, de ez valami egészen más: nem világjáró hippik leszünk, akik napi néhány tíz kilométert tekernek, nekünk el kell mennünk a saját határainkig, ha időben haza akarunk érni.
A blogot már több, mint ezren látták, és már jönnek a kedves visszajelzések. Sok az érdeklődő ismerős, vannak cégek, akik már készülnek az adományozásra, van néhány meghívásunk élménybeszámolót tartani, és remélem sokan, sokfelé viszik a hírünket. Jön a tavasz, itt az idő arra, hogy közlekedési eszközt váltsunk, nem csak mi jómódúak, hanem azok is, akik szegénységben élnek.